(Punny alternatív bejegyzés címe: Heard It Through The Giant Non-Grape Vine)
Oké, emlékszel a múlt ősszel említett régi őrültségre, amely megszorította a hátsó udvarunkban lévő tölgyfát? Ez egy közvetlen jelenet Jumanji .
Körülbelül fél éve levágtuk a szőlő tövét…
lámpabúrák mennyezeti ventilátorokhoz
… hogy megpróbálja megölni, és megmenteni tölgyfánkat halálos szorításából.
Aztán ott maradt, a la Rose a Titanicban. Soha nem engedett el. És a dolgok csúnya fordulatot vettek, amikor a levelek és az ágak kiszáradtak és elhaltak.
Így 6 hónapos várakozás után, hogy feladja a szellemet, és varázsütésre leessen a fáról, úgy döntöttünk, hogy a kezünkbe kell vennünk a dolgokat… néhány metszőolló segítségével. Alapvetően az volt a módszerünk, hogy minden elhalt ágat levágtunk a tövénél, ahol találkozott a szőlővel, mivel magát a szőlőtőkét nem tudtuk kicsavarni a fáról (szó szerint olyan szilárd volt, mint a cement, és nem akartuk megsérteni a tölgy).
Csodával határos módon szinte az utolsó ágat elértük egy létrának és egy hosszú nyelű ágvágónak köszönhetően a felső részekhez.
Íme egy előzetes felvétel tavalyról:
És utána ma reggel felpattantam:
beépített könyvespolc az ajtó körül
Jó, hogy már nincs olyan, ami fának tűnik, ami felemészti a házat.
Előtte még egy:
És most egy utóbb ebből a szögből:
Imádom, hogy a tölgyet már nem egy óriási szőlő nehezíti, és a felső terasz új nyitottsága is fantasztikus. Régen nagyon bezártnak tűnt – és annyi bogyó és hegyes levél (mindkettőt tömegesen termelt a szőlő) hullott az asztalra és a székekre. Jó, ha megszabadulunk ettől a porzó szeméttől.
Így tehát néhány évig figyelmen kívül hagyod a szőlőt, majd megtámadod a bázist, majd megvárod, míg megadja magát, és valami szőlőcsoda hatására a földre esik, majd ollóval és létrával megcsinálod a dolgokat. Valamilyen metszés vagy udvari dolog folyik az erdő nyakában?
