Sokan kértek pár fotót az odú sarkában lévő régi irodámról (ezt hívjuk informális nappalinknak), így itt vagyok az áruval. Mielőtt létrehoztunk irodánkban/vendégszobánkban/játszószobánkban ebben a kis sarokirodában dolgoztam teljes munkaidőben. Így nézett ki akkoriban a régi nyomtatóval és néhány fájldobozsal, valamint megbízható laptopommal:
Úgy döntöttünk, hogy a hétvégéken (amikor nem akarunk az irodában ácsorogni) levélírásra és internetes böngészésre szolgáló helyként határoztuk meg az íróasztalt. Azt is gondoljuk, hogy végül remek hely lesz Clara számára, hogy rajzoljon és házi feladatot készítsen, miközben főzünk/lógunk a közelben, mivel ez a nappali része. Így néz ki most:
Nem igazán különbözik a régi főállású irodámtól, azon kívül, hogy már nem volt szükségünk a telefonra vagy a nyomtatóra kint az odúban (mivel vezeték nélküli nyomtatóra frissítve új otthoni irodánkban). És sok doboz és egyéb irodai cucc is eltávolítható.
Ja és lecseréltük a házi készítésű botanikai levéllenyomatunkat – csak a móka kedvéért. Mindig is szerettem a koralllevelet, ami most van benne, bár a pálma mókás volt, amíg tartott.
Ja és a régi asztali lámpa beköltözött az irodába, és a mi szeretett töklámpánk vette át a helyét (régen az oldalsó asztalon lakott, amikor az iroda főállású vendégszoba volt). Tudja, hogy mindannyian azon dolgozunk, amink van, és szobáról szobára mozgatjuk a dolgokat, szóval ez egy gyors kis váltás volt.
Persze, hogy hatalmas, de szeretjük a túlméretezett sziluettet, különösen azért, mert szép egyensúlyt teremt az odúban, hiszen ugyanolyan magas, mint az állólámpa, hasonló alakú dobbúrával a helyiségben. És nem elképesztő, hogy mennyivel melegebbé teszi azt a sarkot a lágy krémes fénynek köszönhetően? Szeretjük éjszaka bekapcsolni, és úgy nézni a tévét, hogy világít a sarokban. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az összes utókép ezzel készült új fényképezőgépünk így ez is hozzájárulhat ahhoz a hangulathoz, amelyet végre meg tudunk ragadni.
Szóval ez lett a kis, teljes munkaidős irodánkból, részmunkaidős-alkalmi íróasztalunkból. Srácok, van egy íróasztal a nappaliban, amelyet kártyák írásához, laptopozáshoz, gyerekművészethez/házi feladathoz vagy bármi máshoz használ? Mondd meg.
És ha már itt tartok, megosztok egy személyes kis falatot a fenti előtérben található arany-fehér jegyzetfüzetről. Ez egy édes kis bőrkötésű jegyzetfüzet, amit az Anthropologie engedélyével szereztem. Az elmúlt két évben hálanaplóként használtam. Tudom, hogy furcsán hangzik, de ha minden nap feljegyzek néhány dolgot, amiért hálás vagyok, valóban segít emlékeznem arra, hogy értékeljem mindazokat az apró (és nagy) dolgokat, amelyek mosolyra késztetnek – így nem veszek semmit természetesnek. Nagyon ajánlom! Van még valaki, akinek van hálanaplója? Soha nem tudtam ragaszkodni a napló vezetéséhez, de sokkal könnyebb minden nap felsorolni néhány dolgot, ami boldoggá tesz.
Psst. Megnéznéd az odú többi részét? Kattintson itt hogy értesüljön új szőnyegünkről.
