Kapuink szélesítése – 2. nap

A 2. nap a legénységgel nehéz volt, de így is megvoltak a sikerek. A jó hír a következő:

1. 1. A villanyszerelő új kapcsolót szerelt be, hogy végre lekapcsolhassuk a konyhai lámpát.
   2. A Parker fiúk új szárazfallal zárták be az ebédlő ajtaját.

1. 1. Sikeresen kiszélesítették az ajtónyílást is, amely az odúból a napozószobába vezet. Most van egy szép, szellős hátsó bejáratunk (a kép nem tesz igazat), ami jól mutat majd a mieinkkel új mosó- és szárítógép az újonnan megnyílt zugban az ajtótól jobbra.

Na, a sziklás részek:

1. A villanyszerelő olyan korán (7:45) jelent meg, hogy fehérneműben elkapott, ahogy visszavittem a kutyát az udvarról.
2. A Parker fiúk lemondtak arról, hogy kiszélesítsék a téglakeretes ajtót a konyha és az odú között. Egyszerűen nem tudták kitalálni. Visszafizették a pénzünket, de most vészhelyzetben keresünk egy képzett kőművest, aki el tudja végezni a munkát (remélhetőleg anélkül, hogy közben beomlana a tetőnk).
3. Néhány festékes doboz, amit a Parker srácok cipeltek el nekünk, FELROBBANÁS a lakókocsijukban lévő bemutatószekrények nyomása alatt, és festék szóródott szét az új kocsifelhajtónkon. Szerencsére Sherry + egy kis türelem + egy tömlő = probléma megoldva.

Ma a legénység néhány javítást végez, mi pedig folytatjuk a kőműves vadászatot. Azt akarjuk, hogy keddre elkészüljön az utolsó ajtó, hogy a szerdai menetrend szerint tudjuk tartani az emeleti srácot. Szoríts!